Az őszi fametszés kiváló alkalom, hogy a csupasz, kopasz, vagy beteg ágaktól megszabaduljunk. Ha maga a lombkorona és ápolhatatlan azt is érdemes megritkítani, de a lombkorona gallyainak tövében kialakult kuszaságokat is rendezhetjük.
A metszést lehetőleg mindig elágazásnál végezzük, ám olykor máshol is tehetjük. Előfordulhat, hogy a fának egy-egy ágának levei nagyobbak, hirtelen nyári esőtől beindult vízhajtások, amiket nyugodtan megmetszhetünk, akár tövig is. Ha lyukacsos leveleket, beteg részeket találunk, ne csak a levelet, az ágat is távolítsuk el. Próbáljuk meg a ritkítást arányosan végezni, ha sűrű már a korona, úgy végzzük, hogy minden része a fának elegendő napot kapjon.
A levágott részeknél a fa kissé megbütykösödik. Ha jó időben végezzük a folyamatot, és a metszés helyét vízzel vagy valamilyen nedves, zselés, természetes anyaggal kenjük le, akkor ez a heg, seb sokkal szebb lesz, szebben záródik a fa azon a helyen.
Ha azt szeretnénk, hogy adott metszésnél, a fa objektív okokból ne nőjön vissza, viasszal is lezárhatjuk a sérülés helyét, azonban ezt legalább néhány nappal a metszés után végezzük, hogy ne tegyünk kárt a növényben. Ahogy az embert is megégeti a forró viasz, úgy ez a fának is fáj, ezért félig kihűlt, már szilárduló, zselés állapotban kenjük a fára.
